A BIDF tíz éve hozza el Magyarországra a világ minden tájáról a legérdekesebb dokumentumfilmeket. A válogatásban mindenki talál érdeklődésének megfelelő alkotást. Az eddigi évek felhozatalában volt minden, amiről érdemes filmet készíteni – legyen szó egy dániai down szindrómás, esküvőre készülő párról, egy afganisztáni fiú kalandos és megrázó útjáról, vagy fiatal lányokat online zaklató cseh férfiak leleplezéséről.
Az idei válogatást is érdemes átnézni, itt megtaláljátok a teljes programot. A magyar filmek közül ajánlunk most párat – ha olyan életekkel találkoznál, amikkel a hétköznapok során nemigen.
Tudatosan jó – ahol minden terméknek története van
Egy Baranya-megyei szegény és elfeledett magyar zsákfaluban él 126 lakos, melybõl 102 (beleértve a polgármestert) roma, és 98%-uk munkanélküli. De ez sem tántorítja el a polgármestert álmától, hogy olyan európai polgárokat neveljen a falu lakosaiból, akik havi fix fizetésért dolgoznak, és akik a dolgos nap végén sportolni mennek. Hogy e vízióját megvalósítsa, a polgármester mindenféle uniós és hazai pályázaton elindul, amibõl kettõt el is nyert az elmúlt években: az egyik egy kertészeti program létrehozásáról, a másik pedig egy teniszpálya építésérõl szól. A falusiak még csak a tévében láttak teniszt, de a nagyvárosi, profi teniszedzõ fáradozásainak köszönhetõen napi tréningbe kezdenek.
A nehézsorsú fiatalokkal foglalkozó iskolában hiába a második esély és az egyénre szabott figyelem, valami hiányzik. A sorsközösség felismerésébõl merített erő sokat lendíthetne a diákok továbblépési esélyein. Neves tréner érkezik a tanárok segítségére, hogy azok is segíthessenek a diákjaiknak megtanulni, hogyan segítsenek egymásnak és saját maguknak. Egy szívet melengetõ, kölcsönös tanulási folyamatot követünk végig, amely során a diáktréning vezetésére vállalkozó, mindig lelkes Ági néni és a kiégési szindrómából épp felépült Sanyi bá épp olyan ingoványos talajon lépked, mint maguk a gyerekek.
Ferike szó szerint a szülei szeme, hiszen a kisfiú szülei vakok. A 11 évet átívelõ megható családportré szituációkkal, belsõ monológokkal teli. Kati és Gyõzõ átlagemberek. õk is mindennapi gondokkal, a szokásos együttélési nehézségekkel küszködnek. Helyzetük mégsem átlagos, mert világtalan emberpárként gyermeket vállaltak. Ferike, aki lát, négy évesen kezdi megérteni, hogy szülei nem látnak, Kameránk elõtt történik a felismerés. 9-10 évesen pedig már a szüleirõl gondoskodás felnõttes gondolatokat is ébreszt benne. õ a szülei szeme, szó szerint.
A 10 éves BIDF nem csak vetítésekkel, kísérőprogramokkal is várja az érdeklődőket, lapozzatok bele az online műsorfüzetbe.
