A Ludwig Múzeum kiállítása a gondoskodás sokrétű fogalmának értelmezésére tesz kísérletet a művészet eszközeivel – L. Ritók Nóra tárlatvezetésén jártunk.
A gondoskodás kifinomult kölcsönhatás-rendszerének személyes, környezeti, társadalmi jelenségeit mutatja be a kiállítás, és az alkotók sajátos, egyedi viszonya a megjelenő történetekhez olyan erős hatást ér el, ami önmagában is torkonragadja a látogatót, és sokáig nem ereszti. L. Ritók Nóra tárlatvezetése a gondoskodásról olyan szemszögből mesél, ami nehezen elérhető és megérthető olyanok számára, akik legalább viszonylagos jólétben élik az életüket. A generációs mélyszegénységben ugyanis semmi sem úgy működik, ahogy a fűtött, kényelmesen berendezett otthonokból feltételezhető.
Az alkotásokhoz kapcsolódó történetek sorából két egészen különböző világ képe bontakozik ki – és bár az élethelyzetek mások, de a bennük lévő fájdalom, elesettség sokszor feltűnően hasonló.
Portrékon látjuk a vágyott gyermekért hosszú és kíméletlen orvosi kezeléseket vállaló nők pokoljárását, és közben megismerjük a 14 éves iskolás lány történetét, aki várandósan kezdte a nyolcadik osztályt.
Látjuk a függőségben egymást támogatók közösségét, akik professzionális segítséget kapnak a démonaikkal való megküzdéshez, és hallgatjuk a távoli kistelepülésen élő idős alkoholbeteg történetét, aki idegenek könyörületére bízva, végső méltóságától megfosztva fejezi be életét.
Egy egész falat beborít az alkotó kollégiumi évei alatt kapott szülői élelmiszercsomagok képe; és Nóra arról a fiatalról mesél, aki a középiskolában nem tudta kifizetni a gyorséttermek drága ételeit, és emiatt annyira lenézték társai, hogy a szégyen miatt félbehagyta tanulmányait.
A kiállítás főszereplői többnyire nők – a gondoskodás, a láthatatlan munka nagy része még a jó körülmények közt élő családokban is főleg rájuk hárul. A mélyszegénységben a kiszolgáltatottság sokszor együtt jár a bántalmazással, amit a nők természetesnek fogadnak el – és a segítőkkel való rengeteg beszélgetés után is nehéz elképzelniük, hogy ennek nem kell így lennie, hogy nem kell ezt a mintát továbbadniuk a gyerekeiknek.
L. Ritók Nóra olyan világba enged betekintést, aminek a létezését sokan elhinni sem hajlandóak, mert túl fájdalmas – az elme védekezik, hiszen ki akar arra gondolni, hogy valahol egy iskolában megtörténhet, hogy egy kislány nem tudja, mit kell tennie ha megjön a menzesze, és emiatt kinevetik, senki nem segít neki. És amikor hazamegy, az anyja széttépett rongyokat ad neki, mert más nincs.
Nóra tudja ezt, előadása egyszerre szuggesztív, érzékeny és tárgyilagos. Elmondja, hogy amikor baj van, mindenki felelőst keres, hibáztatni szeretne valakit. Ez természetes, de nem segít – pedig mindenki segíthet a maga módján. Akár azzal, ha nem hagyja terjedni a gyűlöletbeszédet, a megbélyegzést.
Vigyázat, törékeny! Handle with care – Ludwig Múzeum
2023. szeptember 15. – 2024. január 14.
Kurátorok: Dabi-Farkas Rita, Popovics Viktória
Koncepció: Popovics Viktória
Kiállító művészek
BAGLYAS Erika, Maria BARTUSZOVÁ, Okszana BRJUKOVECKA, Elina BROTHERUS, Seba CALFUQUEO, Alekszandr CSEKMENYOV, Phil COLLINS, Anna DAUČÍKOVÁ, EPERJESI Ágnes, ESTERHÁZY Marcell, FAJGERNÉ DUDÁS Andrea, FÁTYOL Viola, Andreas FOGARASI, Coco FUSCO, Anna HULAČOVÁ, Sanja IVEKOVIĆ, KIS Judit, LŐRINCZ Réka, Katyerina LISZOVENKO, MATERNAL FANTASIES, OLÁH Norbert, Oláh Mara OMARA, Kateřina ŠEDÁ, SZÁSZ Lilla, SZENES Zsuzsa, TARR Hajnalka, TRANKER Kata, VÉKONY Dorottya, Stephanie WINTER
Külső helyszínen | Magyar Hospice Alapítvány, Kenyeres utca 18-22.: KASZÁS Tamás, LORÁNT Anikó
Dokumentumfilmek: BOGNÁR Benedek & SIMON Zsuzsi – SZALKAI Dániel, DABI István M. – DABI-FARKAS Rita
További közreműködők: ERDEI Krisztina, JÁSDI Juli, KÁLLAY Eszter, PÓCSIK Andrea és OLÁH Norbert, RomaMoMA Nomadic Library, Romani Design
